Hogy ismerjük fel, hogy a nyúl beteg?

Az egészségi állapot egészen alapvető mutató, amely befolyásolja a nyulak további (reproduktív, produktív, kiállítási, sport) mutatóit. Minden tenyésztő elsődleges törekvése mindig a jó egészség megőrzése kell, hogy legyen, akár hústenyésztésről vagy csak kedvtelésből való tenyésztésről van szó - kiállítás és verseny céljából. A nyulak rövid és hosszú távú gondozásának egyaránt erre kell törekednie.

Az állat-egészségügyi vizsgálat, beleértve az esetleges speciális vizsgálatokat, az állatorvos kompetenciájába tartozik. A tenyésztő részéről helyénvaló megismerni az egészségi állapot alapvető általános jellemzőit, hogy meg tudja határozni, hogy a nyúl egészséges-e, vagy jobb, ha ellátogat az állatorvoshoz.

Az egészségügyi állapot elsődleges diagnosztikája

Az általános egészségi állapot kezdeti diagnosztizálásában klinikai szempontból releváns mutatóknak tekintik mindenekelőtt a következőket:

Triász

A triász vizsgálat alapvető diagnosztikai módszer. Ez magában foglalja a pulzusszámot, a légzési frekvenciát és a testhőmérsékletet. Ezen mutatók normál (referencia) értékei az alkalmazott irodalmi forrástól függően különböznek, figyelembe kell venni az adott egyed állapotát is (pl. életkor, vemhesség, környezeti hőmérséklet, stressz stb.). A fiatal, intenzíven növekvő egyének természetesen általában magasabb értékekkel rendelkeznek.

Táplálkozási állapot és kondíció

A táplálkozási állapot a tenyésztő hosszú távú táplálkozási gazdálkodását tükrözi. Csökkenő sorrendben ismerjük tehát az elhízást, a nagyon jó, jó, kevésbé jó, rossz és kachektikus táplálkozási állapotot. Az optimális állapot szorosan kapcsolódik a tenyésztés céljához, az aktuális élettani állapothoz és az egyed terhelésétől. Az optimális a jó és a nagyon jó táplálkozási állapot között van, ami a tenyészállatoknál szükséges, ill. a kiállítási állapotnál feltétel. Ezzel szemben a szélsőséges állapotok az egészségügyi rendellenességekhez és a betegségek iránti fokozott hajlamhoz kapcsolódnak.

A kiállás és a járás értékelése

Ezután felmérjük az egyed kiállását és járását is. Rendellenes megnyilvánulások (pl. a fej elfordulása, járásképtelenség, sántikálás stb.) a betegségek egy bizonyos spektrumára utalhatnak.

A természetes testnyílások állapota

A természetes testnyílások állapotát leggyakrabban a légzőszervi és emésztőrendszeri rendellenességek esetén értékelik. A nyulakban az orrlyukak területén bekövetkező patológiás változások, gyakran kifolyással párosulva, elsősorban rhinitisre utalhatnak, és elengedhetetlenek ilyenkor a további szakvizsgálatok. A szemből való folyás kapcsolódhat pl. légzőszervi, könnyúti vagy fogászati betegségekhez. A hasmenés különösen a fiatal nyulak körében gyakori halálok.

A természetes testnyílások állapota

A bőr és a bőr származékainak állapota 

A bőrnek sértetlennek, megfelelő felépítésűnek, változatlannak kell lennie. A szőrnek sűrűnek, kiegyensúlyozottnak, rugalmasnak és enyhén fényesnek kell lennie. Nyulak esetén ne felejtsük el megvizsgálni a füleket és a külső fülcsatornát. A karmoknak nem szabad a szőrzeten túlnyúlniuk, simáknak és épeknek kell lenniük.

A nyálkahártya állapota

A külső környezettel (kötőhártya, orr és orális nyálkahártya, fityma, vulva) érintkező nyálkahártyának világos rózsaszínűnek és nedvesnek kell lennie. A nőstény nyulak vulvájának színe a tüzelés miatt halvány rózsaszínről sötét lila színűre változhat. A szemekben a környezet iránti érdeklődést mutató "szikrának" kell lennie.

Temperamentum

A környezet iránti érdeklődés megváltozása az egyik első jel, amelyet a tulajdonos észrevesz. A beteg állat elkülönül a csoporttól és a tenyésztőtől, csökkent fizikai aktivitást mutat, gyakran étvágytalan, és csökkenti a vízfelvételt. Mindez a nyúlnál hátrányosan befolyásolja a további egészségromlását.

Temperamentum

A gyulladásos reakció tünetei

A gyulladásos reakció általános klinikai tünetei a duzzadás, bőrpír, megemelt hőmérséklet, fájdalom és funkcionális rendellenességek az érintett területen. Ezeknek a jellemzőknek az intenzitása az adott betegségtől függően változhat, és értékelésük és diagnosztizálásuk az állatorvos felelőssége.