Tyúkfajták és hibridek

Tojástermelésre tenyésztett tyúkok esetén a tenyésztő természetes célja, hogy az egy tojótyúkra eső tojáshozam a lehető legalacsonyabb költségek mellett a lehető legmagasabb legyen. Nagyüzemi tartásban kizárólag a fajtiszta tyúkok különböző genetikai vonalainak keresztezésével speciálisan kitenyésztett hibrid keverék tojótyúkokat alkalmaznak erre a célra. Ezeknek a hibridek így minden vonalból a kívánt tulajdonságok, például a magas tojáshozam, minőségi tojáshéj, tojásméret stb. genetikai információit hordozzák magukban. Ezzel szemben a hobbitenyésztők (kisüzemi tenyésztők) rendszerint fajtiszta fajtákat tartanak, és a tartás célja nem csupán az előbb említett hasznosság, hanem díszítő, illetve terápiás cél is lehet. Egyes források szerint mintegy kétszáz olyan tyúkfajta lett már kitenyésztve, amelynek ázsiai vadon élő közös őse van.

Nagyüzemi tenyésztésben alkalmazott tojótyúhibridek

Ami a végleges tojótyúkhibrideket illeti, a professzionális gazdaságokban leggyakrabban Lohmann Brown, Lohmann White, Bovans Brown, Dekalb White és ISA Brown fajtákat hasznosítanak. A nemesítő vállalatok nevelésre és tenyésztésre vonatkozó ajánlásainak (azaz a takarmányozás, a hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok, fényviszonyok, ólban lévő emisszió stb.) betartása esetén a tojótyúkoktól egy tojóciklusban általában 350-450 tojáshozam érhető el. Ez általában 50-80 hétig tart.

Kisgazdaságokban hasznosított tyúkfajták

A célzott kitenyésztés eredményeként számos olyan tyúkfajta jött létre, amelynek ugyan kisebb a tojáshozama, mint a nagyüzemi tenyésztésben alkalmazott hibrid keverékeké, viszont megőrizték a tojások kiköltésének képességét, jobban viselik a környezeti körülményeket, takarmány vonatkozásában igénytelenek, mutatós a megjelenésük stb.

A 2006. évi baromfifajta-összeállítás szerint, a 75 törpe- és kis növésű tyúkfajtát is beleértve, Csehországban 144 házi csirkefajtát tartanak.

Különböző tyúkfajták alapfelosztása:

A tojófajtákat a könnyű temperamentumú, legfeljebb két kilogramm súlyú tyúkok képviselik. Ennek a tyúkfajtának a tipikus képviselője például a leghorn, az itáliai, illetve az aranycsíkos cseh tyúk (ún. cseh aranycsíkos).

A közepesen nehéz fajták jövedelmezősége kombinált, vagyis a nagy tojáshozamuk mellett az izomzatuk is jó. Hosszabb ideig tart a növekedésük, mint a tojófajtáké, és nagyobb a testtömegük, ami a tyúkok esetében 2-2,5 kg, a kakasoké pedig akár 3,5 kg is lehet. Ebbe a csoportba tartozik például a rhode island, a new hampsire, a sussex, a plimohout rock, a welsumi és az amrock.

A nehéz tyúkfajtákat nagyméretű test és 3,5 – 5 kg közötti súly jellemzi. Ide tartozik például a brahma, a cochin, a langscham és az orpington.

Vannak olyan harci fajták is, amelyeket kakasviadalokra tenyésztettek ki, és ez többek között azt jelenti, hogy jó izomzatú tyúkokról van szó. Ilyen például a cornish, az asil, a malinéz és warrior (indiai, shamo, ko shamo, madras, modern angol viador). Ide tartozik azonban az Indonéziában, pontosabban Jáván, a Surakarta város közelében fekvő Cemani faluban kitenyésztett cemani tyúk is. Ez a tyúk a fibromelanosis nevű genetikai mutáció miatt úgy néz ki, mintha épp most repült volna át a kéményen. Fekete a tollazata és a bőre, és ha feldolgoznánk a konyhában, a húsa és a belső szervei is feketék lennének. A tojások héja azonban megszokottan krémszínű.

A különleges jegyekkel rendelkező fajtákat elsősorban mutatós külsejük, például bóbitájuk és szakálluk, valamint a tollazatuk textúrája miatt tenyésztik. Például a tollak ún. selyem szerkezetet képeznek puha szárral és a szoros kötődés nélküli farok tollak sugaraival. A különleges jelekkel bíró fajták közé az araucana, a pádovai, a holland, a kopasznyakú, a főnix és a selyemtyúk tartozik.

A kis növésű és törpe fajták legtöbbször az alapfajtából lettek kitenyésztve, ám azoktól kis testfelépítésük és alacsony súlyuk különbözteti meg őket. Míg a kis növésű változatokban viszonylag gyakori a welsumi, az itáliai, a plymouth rock, illetve a wyandotten, addig a törpefajták közül például a sebright, az antwerpeni szakállas vagy a türingiai törpe tyúk tenyésztése.

A nemzeti tyúkfajták önálló csoportot alkotnak. Az egyetlen cseh eredetű fajta – az aranycsíkos cseh tyúk – mellett az elismert tenyésztési fajtákból származó hibrid tyúkok hordozótípusának tizenkilenc vonala, a morva, a domináns és a horal szerepel az Állattenyésztés genetikai erőforrásainak megőrzésére és hasznosítására irányuló Nemzeti programban. Ezek a hordozó hibridek kisüzemi tenyésztés céljából kerültek kitenyésztésre. Ez azt jelenti, hogy ezek a tyúkok jól tűrik a helyi éghajlati viszonyokat, ugyanakkor viszonylag magas tojáshozamot biztosítanak, kevésbé igényesek a táplálékra és nyugodt természetűek. Különböző toll- és tojáshéjszín változatban elérhető.