Juh és kecske

A juhfajták között jelentős különbségek vannak a takarmányozás terén. Ezek abból adódnak, hogy a juhokat eltérő hasznosítási irányokra tenyésztették – hús-, tej- vagy többhasznú termelésre.

A csíráztatott gabonafélék egyszerű módját jelentik a takarmányadag gazdagításának, különösen baromfi esetében. A csírázás folyamatának köszönhetően nő a tápanyagok emészthetősége és javul a hasznosulásuk. Ugyanakkor nem helyettesítik a teljes értékű takarmánykeveréket, hanem megfelelő és higiénikus alkalmazás mellett hasznos kiegészítőként szolgálnak.

A háztáji állattartásban gyakran kisebb mennyiségű takarmánykeverékkel dolgoznak. Ezért nem ritka, hogy a gazdának a granulátumból vagy a szemes takarmányból marad egy rész a (lejárati) minőségmegőrzési idő után is. Etethető még ilyen takarmány az állatokkal?

A racka juhok megjelenésükkel inkább egy gyapjas antilopra emlékeztetnek. A szarvak a jakob juhfajtánál is különlegesek. A nálunk tenyésztett legkisebb juhfajta pedig az ouessant juh.

Ebben a cikkben a Romanov juhokat mutatjuk be, amelyeket eredetileg elsősorban kiváló minőségű prémalapanyag előállítására tenyésztettek. Továbbá a tejelő lacaune fajtát és a shetlandi juhokat is ismertetjük.

A növekvő emberi népesség és a fehérjeforrások hiánya miatt a kecskéknek, mint igénytelen, ugyanakkor rendkívül produktív állatoknak, egyre nagyobb jelentőségük lesz az ember számára, akit már évezredek óta kísérnek. Számos olyan projekt létezik, amelyekben ezek a sokoldalú hasznot nyújtó kis kérődzők jelentik a kiutat a szegénységből a világ legelmaradottabb térségeiben. Ráadásul nemcsak táplálkozási szerepet tölthetnek…

Miközben a világ számol a kecskékkel, nálunk ez a haszonállatfaj továbbra is alulértékelt. A Juhtenyésztők és Kecsketenyésztők Szövetségének adatai szerint 2018-ban hazánkban több mint hatezer állat, pontosabban 6 093 egyed vett részt a teljesítményellenőrzésben, amelyek tíz kecskefajtát képviseltek.