Juh és kecske

A csíráztatott gabonafélék egyszerű módját jelentik a takarmányadag gazdagításának, különösen baromfi esetében. A csírázás folyamatának köszönhetően nő a tápanyagok emészthetősége és javul a hasznosulásuk. Ugyanakkor nem helyettesítik a teljes értékű takarmánykeveréket, hanem megfelelő és higiénikus alkalmazás mellett hasznos kiegészítőként szolgálnak.

A háztáji állattartásban gyakran kisebb mennyiségű takarmánykeverékkel dolgoznak. Ezért nem ritka, hogy a gazdának a granulátumból vagy a szemes takarmányból marad egy rész a (lejárati) minőségmegőrzési idő után is. Etethető még ilyen takarmány az állatokkal?

A racka juhok megjelenésükkel inkább egy gyapjas antilopra emlékeztetnek. A szarvak a jakob juhfajtánál is különlegesek. A nálunk tenyésztett legkisebb juhfajta pedig az ouessant juh.

Ebben a cikkben a Romanov juhokat mutatjuk be, amelyeket eredetileg elsősorban kiváló minőségű prémalapanyag előállítására tenyésztettek. Továbbá a tejelő lacaune fajtát és a shetlandi juhokat is ismertetjük.

A növekvő emberi népességgel összefüggésben és a fehérjeforrások hiánya miatt a kecske, mint egy igénytelen, de rendkívül produktív állat, egyre fontosabbá válik az emberek számára, akiket évezredek óta kísérnek. Mivel tápláljuk a kecskéket és hogy gondozzuk őket?

A biztosított hasznosság szempontjából gazdaságainkban a tejelő fajták (fehér és barna rövidszőrű, anglo-núbiai, alpesi és szász) képviseltetik magukat, valamint a húsadó (búr), kombinált (walesi), szőrös (kasmír, mohair) és törpe fajták (törpe holland kecske).