A tojások minősége nem véletlen. Közvetlen tükröződése annak, hogy a tojótyúkok hosszú távon milyen takarmányt fogyasztanak.

A kisüzemi tartás gyakorlatában gyakran alábecsülik a komplett takarmánykeverék jelentőségét, és inkább konyhai maradékokra vagy kizárólag gabonafélékre támaszkodnak. Ennek eredménye gyakran a gyenge tojáshéj, a híg tojásfehérje vagy az egyenetlen tojásméret. A táplálás gyakorlatilag minden értékelhető paramétert befolyásol, a sárgája színétől egészen a tojáshéj szilárdságáig. A jelenlegi kutatások azt is megerősítik, hogy a megfelelően kiegyensúlyozott takarmányozás a tojásminőség legfontosabb tényezője, még a fajtánál vagy a tartási körülményeknél is jelentősebb.

A takarmánykeverék mint alap, nem kiegészítő

A komplett takarmánykeverék nem csupán „pellet”. Olyan pontosan összeállított tápanyag-, energia-, aminosav-, ásványianyag- és vitaminkombináció, amelynek megfelelő arányban és megfelelő hasznosulással kell rendelkeznie (úgynevezett biológiai hasznosulás).

Az egyoldalú gabonaalapú etetés (pl. búza, kukorica) a következőkhöz vezet:

• esszenciális aminosavak hiánya (pl. metionin, lizin),
• alacsony kalciumtartalom,
• kiegyensúlyozatlan Ca arány,
• D₃-vitamin-hiány.

Ennek következménye nemcsak a gyengébb termelési eredmény, hanem elsősorban a tojásminőség romlása. A vizsgálatok ismételten kimutatták, hogy stabil tojásminőség csak teljes értékű takarmányozással tartható fenn.

Sárgája: szín, összetétel és táplálás

A sárgája színe a tenyésztők és a fogyasztók számára a legszembetűnőbb tulajdonság. Ez azonban nem az „egészségesség” mutatója, hanem a karotinoidbevitelé.

Mi befolyásolja a sárgája színét:

• xantofillok (pl. lutein, zeaxantin) kukoricából és lucernából,
• természetes pigmentek (paprika, körömvirág),
• zsírok a takarmányban (javítják a felszívódást).

Elmondható, hogy a takarmány karotinoidtartalmának növelése intenzívebb sárgájaszínt eredményez. A halvány sárgája a kisüzemi tartásban gyakran a gyenge takarmányozás jele, nem feltétlenül egészségügyi probléma.

Tojásfehérje: sűrűség és fehérjeminőség

A tojásfehérje minősége („sűrű” vagy „vizes”) a fehérjék tartalmával és szerkezetével, különösen az ovomucinnal függ össze.

Táplálkozási tényezők:

• elegendő mennyiségű jó minőségű fehérje (aminosavak),
• kiegyensúlyozott energiafelvétel,
• nyomelemek (pl. cink).

A fehérjehiány a gyakorlatban „szétfolyó tojásfehérjeként” jelentkezik. A tojásfehérje minőségét a tojótyúkok életkora is befolyásolja, de a megfelelő táplálás jelentősen mérsékli ezt a hatást.

Tojáshéj: szilárdság, deformációk és repedések

A tojáshéj több mint 90%-ban kalcium-karbonátból áll. Minősége elsősorban a kalcium-anyagcserétől függ.

Fontos tápanyagok:

• kalcium (Ca),
• foszfor (P),
• D₃-vitamin (kolekalciferol),
• nyomelemek (mangán, cink).

Megfelelő D₃-vitamin nélkül a kalcium nem szívódik fel hatékonyan, aminek következménye:

• vékony tojáshéj,
• deformációk,
• nagyobb arányú törött tojás.

A megfelelő kalcium- és D₃-vitamin-szint jelentősen javítja a tojáshéj szilárdságát és csökkenti a héjhibákat. A kalcium formája is fontos. A durvább szemcsék (pl. mészkő) fokozatosan szabadulnak fel, és jobban fedezik az éjszakai héjképződés során jelentkező szükségletet.

A tojásméret és szabályozása

A tojás mérete összefügg:

• az energiafelvétellel,
• a fehérjetartalommal,
• genetikai tényezőkkel.

A magasabb energia- és aminosavbevitel általában nagyobb tojásokat eredményez. Ezzel szemben az alultápláltság vagy az egyoldalú etetés kisebb és egyenetlen méretű tojásokat okoz.

Összegzés

A tojás minősége az etetőnél kezdődik. Kiegyensúlyozott takarmánykeverék nélkül hosszú távon nem érhető el erős tojáshéj, jó minőségű tojásfehérje és stabil tojásméret. A kiegészítők és a „házi” etetés csak kiegészítésként működhetnek, alapként nem. Ha problémák jelentkeznek – legyen szó repedező héjról, halvány sárgájáról vagy akár tollcsipkedésről –, az első lépés mindig a takarmányozás ellenőrzése kell legyen.

A felhasznált források Ing. Lucie Humeni szerzőnél érhetők el.