A hetvenes évek elején a vágósertéseket egy hibridizációs program keretében állították elő, amelynek lényege a hibridizáció hatásának célzott keresztezéssel történő kihasználása volt. Ezek főként három- vagy négyfajtás keresztezések voltak, ahol az alapot F1 generációs keresztezett kocák képezték, amelyekkel a magasabb hústermelésű fajták kanjait párosították. És mivel ezeket a kanokat a hízó malacok apjaként használják, ezeket a fajtákat apai fajtáknak nevezik. Nálunk az apai fajták alapjait ötven évvel ezelőtt a Hampshire és a belga Landrace fajtáit képviselő importált állatok fektették le.
Duroc
A Duroc fajtát az USA-ból hozták be hozzánk. Ezek a sertések közepes vagy nagy testalkatúak, nagyon szilárd
felépítésűek, kompakt testfelépítéssel, meglehetősen robusztusak és erős a csontozatuk. A fajta jellegzetessége a rozsdavörös színű, gazdag színárnyalatú szőrzet. A fülük meglehetősen hosszú és félig lehajtott. A vágóállatok kifejezetten húshasznosítási típusúak minden fontosabb húsrész tekintetében. A hús minősége nagyon jó. A hústermelés mellett a Duroc-nál elvárt a nagyon jó növekedési teljesítmény és tápanyag-hasznosítás.
Hampshire
A Hampshire (H) fajtát először szintén az Amerikai Egyesült Államokból importálták. Közepes vagy nagy testalkatú, szilárd felépítésű, szilárd testalkatú és meglehetősen erős csontvázzal rendelkezik. A fej könnyebb, a fül pedig felfelé áll. A fajtára jellemző a mélyfekete szín, a lapockát és mindkét mellkast borító fehér nyereggel. Kifejezetten húsos haszontípus az összes legfontosabb húsrész tekintetében, jó húsminőséggel. Kiemelkedik jó növekedési teljesítményével, elfogadható a tápanyag-átalakítása.
Belga Landrace
A belga fajtájú tenyészsertéseket Belgiumból és az egykori NSZK-ból hozták be. Közepes vagy nagy testalkatú, erős, kellően robusztus csontozatú fajta. A fej könnyebb, a fül lehajlik. A döntő húsrészeket tekintve kifejezetten hús haszontípus, egészen a tarja farig tartó középső barázdájával. A fajta nagyon jó hizlalási teljesítménye miatt is megbecsült. A bőr és a sörték színe fehér.
A központi tenyésztésirányítás 1989 novembere utáni lazításával más apai fajtákat is behoztak, nevezetesen a fehér apai fajtát át és a Pietrain-t.
Fehér apai fajta
Az Angliából importált fehér apai fajta (BO) képviselte a Large White apai vonalat. A különbség a haszontípusban rejlik, ahol követelmény a kifejezetten száraz hús haszontípus, a tarja és hátszín középső barázdájával. A bőr és a sörték fehér színűek, a testalkat közepes vagy nagyobb, erős csontozattal (valamivel robusztusabb, mint az anyai vonalon). Az ellenőrzött paraméterek a nagyon jó növekedési képesség és kiváló tápanyag-átalakítás.
Pietrain
A Pietrain (Pn) fajta az egykori NSZK-ból került hozzánk, ahol egy modern, nagyobb testalkatú és stresszre nem
hajlamos fajtát tenyésztettek ki. Jellemzően nagyobb hústermelésű apai fajta. Közepes vagy nagy testalkatú, erős, kellően robusztus csontozatú. A fej könnyebb, a fül pedig felfelé áll. A fajtára jellemző a fekete-fehér vagy foltos színezet. A tenyészállományba tartozó állatok kifejezetten húsos, száraz haszontípusúak, valamennyi fontos húsrész kiváló izomzatú, a farok tövében végződő középső tarja barázdával.
Szintetikus vonalak
A Duroc szilárd testfelépítése, a fehér apai kiváló hizlalási tulajdonságai és a Pietrain magas hústeljesítménye állt a szintetikus apai vonalak létrejöttének hátterében. A tenyésztők közössége ezért az SL 34 (BO x D, D x BO), SL 38 (D x Pn, Pn x D), SL 48 (BO x Pn, Pn x BO) illetve az SL 68 (H x Pn, Pn x H) nemesítő vonalakkal kezdett el dolgozni, amelyek lehetőséget nyújtottak a termelők és a feldolgozók igényeinek kielégítésére.