Pézsmaréce

Pézsmakacsa annyira ismert, hogy külső megjelenésének leírására nem szükséges sok szót vesztegetni. Nálunk népies elnevezései is vannak, például kínai vagy japán kacsa. Ezek az elnevezések azért érdekesek, mert a felsorolt országok egyike sem a vad pézsmakacsa eredeti hazája. Napjainkban a leggyakoribb fekete vad színváltozat, a fekete‑fehér és a fehér mellett tenyésztenek kék, vad színű kék, kék‑fehér és barna kacsákat is, valamint tarka mintázatú egyedeket, amelyeknél az adott szín mintázata pontosan meghatározott.

Pézsmakacsa

A standard által előírt fajtajegyek mellett a további tenyésztéshez a hasznos tulajdonságok alapján is szelektálni kell. A szülőállatoknak meg kell felelniük bizonyos hasznosítási típusnak. A tojóknak és a gácséroknek egyaránt tágas, mély törzzsel, széles vállal és a húsos mellben csak kevéssé kiemelkedő mellcsonttal kell rendelkezniük. A szín fehér, a lábak sárgák. A fiatal fehér pézsmakacsák fején rendszerint több-kevesebb fekete toll található, ezek azonban a felnőttkori vedlés során kihullanak, és fehér tollak nőnek a helyükre. A tojó élősúlya nem lehet kevesebb 1,80 kg-nál, a gácséré 4 kg-nál. A kiskacsákat 8–10 hetes korban gyűrűzzük. Elsősorban azokat az egyedeket gyűrűzzük először, amelyek hamarabb tollasodnak, és a gyűrűszámokat feljegyezzük. Csak ezután gyűrűzzük a többit. A növekedésben elmaradó és kisebb súlyú egyedeket nem gyűrűzzük, így kizárjuk őket a tenyésztésből.

A gácsérok nehezek, ezért többnyire nem repülnek, a tojók viszont repülnek, sok közülük nagyon jól. A repülés megakadályozható a szárny egyik ujjának kurtításával 24 órás korban, tehát a kelés és a kiskacsák megszáradása után. Ez a beavatkozás a kiállításra szánt kacsák esetében is engedélyezett. Ha nem kívánjuk őket kiállítani, a kézevező tollakat kézzel visszavágjuk, így a következő vedlésig nem tudnak repülni.

Tollcsipkedés

A kis kifutóban tartott pézsmakacsák gyakran csipkedik egymást. Ez időben megelőzhető. A kacsák növényevők, a libákhoz hasonlóan legelnek, ezért étrendjükben zöldtakarmánynak is szerepelnie kell, legjobb a fiatal fű. Ha nem legelhetnek, veleszületett reflexük arra készteti őket, hogy csipkednivalót keressenek. Betonozott kifutóban azonban semmit sem találnak, így ezt a szükségletet a többi kiskacsa tollazatán elégítik ki. Elég, ha egy elkezdi, hamarosan a többi is csatlakozik.

A megcsipkedett kiskacsák látványa nem szép. Ha tehát a tenyésztő nem tud füves kifutót biztosítani, készítsen számukra nyulatetőhöz hasonló rácsos etetőt, sűrűbb hálóval, amelyen keresztül bedughatják a csőrüket, és kihúzhatják a fűszálakat, kerti gyomokat. Alkalmasak a karfiollevelek egész torzsái is a rózsa kivágása után.

Biztos megoldásként felakaszthatunk a kifutóba egy régi szőnyeget is, amelynek egyik végét rojtosra vágjuk. A kacsák szemmagasságában felfüggesztett, kissé megemelt rojtos szőnyegről szívesen húzogatják a szálakat, játszanak velük, és így kielégítik ösztönös késztetéseiket. A tollcsipkedést azzal is megelőzhetjük, ha a tartóhelyet szalmával almozzuk. A szalma elegendő lehetőséget ad a csőrrel való turkálásra. Az almot azonban rendszeresen cserélni kell a szennyezettség és főként az átnedvesedés függvényében.

Házi nevelés

Hosszú éveken át jó eredménnyel tartottam pézsmakacsákat párokban. Egy gácsér és három tojó összeállításban is jó eredmény érhető el, különösen akkor, ha a tenyésztő számára nem fontos, hogy tudja, melyik tojótól származik az utód. A pézsmakacsák rendszerint mindhárman ugyanazt a tojófészket választják, és mindhárman oda tojnak, sőt néha egyszerre akarnak ráülni. Ilyenkor a tenyésztőnek közbe kell lépnie. Vagy úgy, hogy minden tojó külön röpdét kap saját fészekkel; tojásrakás után kiengedjük őket a közös térbe a gácsérhoz párosodni, estére pedig visszazárjuk mindegyiket a saját helyére. Ezt addig ismételjük naponta, amíg sorra kotlani nem kezdenek. Ezután már nem engedjük őket a gácsérhoz. Így minden kotló tojónak biztosítható a nyugalom.

A házi pézsmakacsa a vad pézsmakacsából (Cairina moschata) származik. A tojások keltetési ideje viszonylag hosszú, 35 nap. A tőkés récéből (Anas platyrhynchos) származó többi házikacsa fajtánál rövidebb, 27–28 nap. A kotlás idején a gácsért külön tartjuk, és csak a kiskacsák leválasztása után engedjük vissza. A páros tartás nem gazdaságos, de kiállítási cél esetén jobb eredményeket és gyorsabb előrehaladást biztosít, mivel mindkét szülő ismert.

Takarmányozás

Bár sokféle recept létezik az első takarmányra, én a kész takarmánykeverékeket részesítettem előnyben. Kikelés után azonnal indító tápot adtam kacsáknak; ha nem volt, brojler 1-es tápot háromhetes korig. A negyedik héttől kacsa- vagy brojler 2-es tápot, később 3-ast kaptak, amelyhez darált búzát és kukoricát, majd egész búzát, árpát és kukoricát is kevertem.

A tápot és a darált gabonát nedvesítem, így kisebb a veszteség. Fontos, hogy az itató a kifutó egyik, az etető a másik oldalán legyen. Ha közel vannak egymáshoz, a kiskacsák sok takarmányt hordanak a vízbe, és beszennyezik azt.

A keveréktáp önmagában nem elegendő: az anyával és a hordozható kifutóval együtt rendszeresen új helyre vittem őket, hogy legelhessenek. Ahogy nőnek, egyre gyakrabban kell áthelyezni őket, mert gyorsan lelegelik a füvet és ürülékükkel szennyezik. Az elhagyott területet vízsugárral le kell mosni és gereblyézni.

Környezet

Zárt térben tartott kiskacsáknál biztosítani kell a folyamatos szellőzést és a szárazságot. Szalmát, forgácsot vagy fűrészport kell almozásra használni, és átnedvesedés esetén cserélni. Fűtés csak akkor szükséges, ha az anyjuk nélkül neveljük őket. Ha az anya mellett maradnak, ő biztosítja a meleget.

A pézsmakacsák ellenállóak, nálunk egész évben tarthatók szabadban, különösen, ha fedett rész is rendelkezésre áll. A téli belső elhelyezés nappali kijárással előnyös, ha kora tavasszal kezdenek tojni, amikor a reggelek még fagyosak.

Az idősebb kacsák húsa talán keményebb, mint a fiataloké, de kényszertöméssel puhítható. Én ezt nem alkalmaztam, kegyetlennek tartom. A levágott kacsát feldolgozás után hűteni és fagyasztani kell, ami szintén hozzájárulhat a hús puhulásához. Én csak a tenyésztésből kivont fiatal kacsákat hasznosítottam; húsuk kiváló és ízletes volt.