Tojótyúkok takarmányozása udvarainkon és kertjeinkben

A tojótyúkok létszámukat és termelésüket tekintve a legjelentősebb baromficsoportot – sőt általában az állatállomány legfontosabb részét – alkotják a kisgazdaságokban. Míg a nagyüzemi körülmények között egyértelműen meghatározhatók – intenzív tojástermelésre használt tojóhibridek egy szezonon keresztül –, addig a kisgazdaságokban hibridek, számos fajtatiszta fajta és azok keresztezései fordulnak elő, különböző tartási körülmények között. A baromfi gondozása a gazdán múlik, ami közvetlenül befolyásolja a tojástermelést és az állomány egészségi állapotát.

Az optimális teljesítményt – mint minden állat esetében – nagymértékben a takarmányozás befolyásolja. Ez rendkívül változatos lehet: a korlátlan szabadtartásban, természetes és hagyományos takarmányokon tartott tyúkoktól (éves szezonális ingadozással), a háztartási élelmiszer-maradékok felhasználásán át egészen a korlátozott térben tartott állományok teljes értékű takarmánykeverékeiig. Gyakran ezek a módszerek keverednek, ráadásul a kisgazdasági állomány sem egységes – különböző korú, teljesítményű és testtömegű egyedekből áll. A változatosság szinte korlátlan, de mindig szem előtt kell tartani a tyúkok jólétét és – végső soron – saját gazdasági eredményességünket is. Célunk valóban kiváló minőségű, egészséges élelmiszer előállítása saját fogyasztásra.

A fogyasztási és keltetőtojást termelő tojótyúkok tápanyagigényeit részletesen tudományosan vizsgálták. Pontosan meghatározott több tucat tápanyag szükséglete az élet és a termelés különböző szakaszaiban. A világszerte alkalmazott takarmányozási ismeretekből a kisgazdasági termelő is meríthet. Ha azonban a takarmányozás minden aspektusát ismertetni szeretnénk, egy kisebb könyvre lenne szükség – most csak a legfontosabb alapokat emeljük ki.

Mi befolyásolja az adott tojótyúk tápanyagigényét és takarmányfogyasztását?

• Élősúly, életkor vagy a tojástermelési ciklus fázisa,
• Teljesítmény – a tojások száma és tömege adott időszakban, illetve a fizikai aktivitás,
• Környezeti hőmérséklet (optimális: 12–20 °C); 1 °C hőmérséklet-csökkenés 1–1,5%-kal növeli a takarmányfogyasztást.

Egy átlagos tojóhibrid tömege kb. 2 kg, és a tojóidőszak alatt legalább 250–260 tojást termel (optimális körülmények között akár 20%-kal többet). Korlátozás nélkül etetett, teljes értékű takarmánykeverékből naponta 100–125 g-ot fogyaszt (kb. 12 MJ energia), amelynek tartalmaznia kell 17–20 g fehérjét, 4–5 g kalciumot és számos egyéb szabványozott tápanyagot, beleértve a vitaminokat és mikroelemeket.

A tojótyúkok takarmányának fő összetevői

Fehérje

A napi adag fehérjetartalma alapvetően befolyásolja a tojástermelést és a tojások minőségét. Hiánya (vagy az egyes aminosavaké) alacsony tojástermeléshez, tollcsipkedéshez és kannibalizmushoz vezethet. A tenyészállomány túlzott fehérjebevitele viszont csökkent kelési arányt és gyengébb életképességű csibéket eredményezhet.

Hagyományos takarmányozás esetén megfelelő fehérjeforrásokról kell gondoskodni: hüvelyesekről, illetve állati eredetű takarmányokról (túró, takarmányvér, húsipari melléktermékek, csontliszt, tepertő).

A fehérjeszükséglet jelentősen változik a termelési intenzitás szerint – a tojásrakás kezdetén akár 19%, a végén kb. 13% ajánlott. A takarmánygyártók ehhez igazítják receptúráikat; a házi takarmányozásnál a gazdának kell alkalmazkodnia a változó igényekhez.

Kalcium

A kalcium alapvető ásványi anyag. Hiánya vékony, sérülékeny tojáshéjat, végső esetben tojásfogyasztást okoz. Házi takarmányozásnál ásványi kiegészítők hozzáadása szükséges. Ugyanez vonatkozik a vitaminokra is, még ha a friss takarmányok természetes vitaminforrást is jelentenek.

Mivel etessük a tojótyúkokat?

Az optimális teljesítményhez a száraz, koncentrált takarmány a legalkalmasabb. Egy 2 kg-os tojó naponta kb. 120–150 g szárazanyagot képes felvenni, amelynek fedeznie kell teljes tápanyagigényét – ezért a takarmány formája is fontos.

Az ideális forma a durvára darált gabonakeverék. A túl finom őrleményt a tyúkok kevésbé szívesen fogyasztják; a poros részeket nedves keverékbe lehet keverni. A teljes szemek (pl. búza) nagyobb emésztési energiaigénnyel járnak. Célszerű grittel, homokkal vagy apró kaviccsal is kiegészíteni az adagot.

A granulált takarmány előnye, hogy egységes, így a baromfi minden összetevőt elfogyaszt. A tojóidőszak végén azonban elhízást, egészségügyi problémákat és teljesítménycsökkenést okozhat, ezért ilyenkor célszerű az adagot mérsékelni.

A megfelelő takarmányozás a minőségi tojástermelés alapja. A módszerek ismertek, a takarmányforrások és kiegészítők elérhetők – a siker azon múlik, hogy a gazda hogyan alkalmazza ezeket baromfija és saját haszna érdekében.