A tojó számára nedves és granulált tápkeverékek is rendelkezésre állnak. Annak ellenére, hogy nyers- és tápanyag-összetételük nem különbözik egymástól, a felhasználás eltérő, nem csak azért, mert árban különböznek (a szemcsés keverék nagyobb gyártási igényű, a granulálási folyamat energiaigényes).
A kisállat-tenyészetekben inkább nedves táplálékot használunk a tojók számára. Fontos, hogy a keverék ne legyen finom törmelékek keveréke. Az optimális egy olyan laza táplálékkeverék, amely nagy arányban tartalmaz durván darált gabonát (pozitív hatással van az emésztő enzimek termelésére) a tojótyúkok számára, a tojótyúkok ezt szárazon nagyon jól toleráltak. A finom rész, amelyet a tyúkok meghagyhatnak a takarmányban, és értékes tápanyagokat tartalmaz, belekeverhető egy nedves keverőbe. A takarmánykomponensek bizonyos osztályozásának lehetősége a laza keverék hátránya.
A szemcsés keverék viszont ezzel szemben homogén, általában csak kis mennyiségű porral vagy apró részecskékkel (ezeket a baromfi rosszabbul fogadja be).
A baromfinak a granulátumban mindent be kell fogadnia, a takarmánybevitel kevesebb időt vesz igénybe, így a baromfi naponta több takarmányt képes befogadni (ezért a granulátum előnyösebb a hízott baromfi esetében).
A tojótyúkok esetében a granulált keveréket előnyös a kezdeti tojásrakási időszakban (20-30 hetes kor) használni, amikor a tojótyúkok a növekedés befejezése és a tojástermelés beindulása miatt magasabb tápanyagigényeket mutatnak. A későbbi időszakban azonban a granulált keverékkel való etetés (függően az adagolástól) a tojók nem-kívánatos zsírosodásához vezethet.
Tehát a tojó számára a 20. héttől a 30.-ig ideális a granulált tápkeverékkel való etetés és utána célszerű áttérni a durvára aprított tápkeverékre.
