Széna és szalma a nyulak takarmányozásában

A nyúl emésztőrendszere természetes módon alkalmazkodott nagy mennyiségű tömegtakarmány felvételéhez. Ezek a képességek vadon élő ősétől származnak, amely természetes élőhelyén főként különféle füvekhez és cserjékhez jutott hozzá. A nyúl háziasításával és további nemesítésével azonban az étrend a koncentráltabb takarmányozási formák irányába tolódott el, amelyeknek köszönhetően a nyulak nagyobb élősúlyt, jobb testtömeg-gyarapodást, ezáltal kedvezőbb termelési mutatókat érnek el.

Megállapítható azonban, hogy a különböző takarmányokhoz való alkalmazkodási képesség korlátozott. A nyúl általánosságban nagyon érzékeny állatnak tekinthető a takarmány összetétele és mennyisége szempontjából. Az összetétel vagy a minőség bármilyen hirtelen változása rendszerint gyorsan megmutatkozik az egészségi állapotában, valamint a tenyésztés gazdaságosságában is.

A száraz tömegtakarmányoknak alapvető jelentőséget tulajdonítanak a nyulak takarmányozásában, elsősorban magas rosttartalmuk, valamint egyes értékes hatóanyagok esetleges jelenléte miatt. Különösen a széna és a szalma tartozik ebbe a takarmánycsoportba. A házinyúl-tenyésztés – főként a hagyományos kisüzemi, kiállítási vagy hústermelési célú tartás – széna és szalma nélkül nehezen képzelhető el.

Széna

A széna szárított zöldtakarmány. Minősége számos tényezőtől függ, például az állomány típusától (monokultúra, réti keverék), a tengerszint feletti magasságtól, a kaszálás fenológiai fázisától, a talaj geológiai adottságaitól, a csapadék mennyiségétől stb. A kisüzemi nyúltartás szempontjából elsősorban a réti széna bír jelentőséggel, mivel ezt használják leggyakrabban. Előnye a jobb hozzáférhetőség, az egyszerűbb kezelés, valamint a kisebb levélpergési veszteség szárítás és szállítás során. A nyulak számára előnyös a változatos összetétel és a különböző gyógynövényfajok jelenléte is, amelyek kedvező élettani hatással bírnak (pl. cickafark, pitypang stb.). Hátránya a kisebb hozam.

A monokultúrából – főként lucernából vagy herefélékből – származó széna előnyösebb a magasabb hozam és tápanyagtartalom (különösen a magasabb fehérjetartalom) szempontjából, ugyanakkor gyakran nagyobb a levélpergési veszteség, érzékenyebb a levegő páratartalmára, és termesztése is jobb feltételeket igényel. A lucerna- vagy hereszénát liszt előállítására használják, amely a nyulak számára készített pelletált takarmányok fő alkotóeleme. Pozitívan értékelhető az olyan takarmányok fejlesztése is, amelyek megőrzik a rostos összetevők eredeti szerkezetét. Az ilyen takarmányok elérhetősége azonban korlátozott.

Szalma

A szalma a gabonatermesztés mellékterméke. Minőségét elsősorban a vegetációs időszak alatti éghajlati viszonyok, a betakarítás módja, a cséplés utáni szántóföldi tárolás időtartama, valamint a tárolás ideje és körülményei befolyásolják. A legrosszabb minőségű a fedetlen kazlakból származó szalma, ahol gyakran jelentős penészesedés alakul ki. Ezzel szemben a cséplés után rövid időn belül betakarított, száraz, fedett, száraz és jól szellőző helyen tárolt szalma kiváló rostforrásnak tekinthető.

A jó minőségű szalmát a nyulak takarmányozásában sajnos gyakran alábecsülik. A nyulak többnyire szívesebben fogyasztják, mint az átlagos minőségű szénát.

Általános szabály, hogy a nyulak számára rendszeresen biztosítani kell a jó minőségű szénát vagy szalmát. A széna egész napos, korlátlan (ad libitum) hozzáférése megvalósítható, azonban ilyenkor gyakran taposás és ürülékkel vagy vizelettel való szennyeződés miatt romlik a minősége, ami különösen a fiatal állatok számára egészségügyi kockázatot jelenthet. Ezért még a kisüzemi nyúltartásban is célszerű a szénát „adagolni” az egyes nyulak megfigyelt fogyasztása alapján, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a nap folyamán hosszabb időn keresztül hozzáférjenek.