Az állatokról

A házinyúl a közepes élettartamú társ állatokhoz tartozik. Ezt a szempontot figyelembe kell venni, amikor a nyulat kedvtelésből tartott állatként vásárolják meg.

A piacon több keverékszerkezet létezik és mindegyiknek megvannak a maga előnyei. A következő szövegben ehhez magyarázatot fűzünk és csak Önön múlik, hogy a granulált vagy a nedves tápot választja-e és hogy melyik fog jobban megfelelni Önnek.

A tenyésztett házinyulak fajlagos génkészletét a Cseh Köztársaságban a fajtatiszta nyulak és keresztezéseik képviselik. Elterjedésük a tenyésztési iránytól függ. Jelenleg belföldön a nyulak háztartási tenyésztése öt alapvető irányban történik – hagyományos (nem szervezett) kis tenyészet, szervezett kis tenyészet, gazdasági tenyésztés, laboratóriumi tenyésztés és az ún. klasszikus „házikedvenc” tenyésztés.

Az optimális kondíció elérése a tenyésztési praktikák és a háziállatok gondozásának célja. Kondíció alatt az állat egy adott célra való tényleges készenlétét értjük, amelyet sok külső és belső tényező határoz meg. Különösen a táplálkozás és ápolás szintje, valamint az egyén egészségi állapota kapcsolódik elválaszthatatlanul a kondíció szintjéhez.

A naptári év egészében meg kell védeni az etető- és itatótechnológiákat a káros klimatikus hatások ellen. A technológiákról való hibás gondoskodás egészségi problémákat és/vagy alacsonyabb hasznosíthatóságot idézhet elő a nyulaknál.

Enterocolitis (ún. „vékony- és vastagbél gyulladás”, enterokolitisz) a nyulaknál az a betegség, amit Franciaország nyugati részén, 1996 körül fedeztek fel. Az 1997-es és 1998-as évben jelentősen szétterjedt Európa többi államába. Jelenleg Európa tenyészeteinek 90 – 95 %-ában előfordul, a klinikai tünetek eltérő intenzitású megjelenésével.

Ahogy az ember, a tengerimalac sem képes maga létrehozni a C vitamint, ezért fontos azt a táplálékában megkapnia.

Az elmúlt évtizedben a japán fürj mutatta a baromfiak közül a legnagyobb növekedést a kisgazdaságok tenyésztői körében. Az elterjedés okai között láthatjuk a korlátozott térbeli körülmények között termelt fürjtojások növekvő népszerűségét, gyors fejlődését egészen a tojás lerakásáig és a táplálás bizonyosan csekély mértékét.

A végtagok letaposott járófelületének szőrvesztése nyulaknál az egyik specifikus jellemző, ugyanakkor emlősöknél ez a jelenség viszonylag egyedülálló. A nyúltenyésztők, különösen a kiállításra járók között ismertek olyan esetek is, amikor ún. szőrpusztulás alakul ki. Ezek zavarhatják az állat mozgását és ha a gyógyítás elmarad, jelentős egészségi problémákat okozhatnak.

A tollak kicsipkedése, vagy a lágy szövetek kiharapása, miután megtörték a bőr integritását a vér, a hús vagy a belsőségek megszerzésével, messze nem szokatlan a tyúkoknál. Megoldás azonban létezik.